A tegnap átmentem Moldvába, több helységet is megjártam, egy filmhez gyűjtöttem anyagot. Ami meglepett, a nagy Corona vírus idején elég sok ember lődörög az utakon autóval, többek közt én is, mentségemre szóljon, a határidőnek nevezett úriember parancsára tettem.

Szerintem az egyetlenek, akik betartják a maradj otthon felhívást, azok a rendőrök, ugyanis az 500 km-es körutamon egyet nem láttam, máskor ha kell ha nem ott leselkednek a falvak sarkaiba gyorshajókra vadászva.

Na de írjak valami jóról is, meglátogattam Tyúkszeren Duma András barátomat. A felesége éppen tarisznyákat szőtt, mondom neki, hogy mi járatba, kérdi, régis házbelső nem érdekel-e. Én a 14 éves moldvai tartózkodásom alatt megtanultam, hogy amit ott régisnek mondanak, nem mindig az.

Na akkor menjünk át itt a patakon, velem szembe van egy, meghalt a néni, jó menjünk. Már kintről gyanakodva nézegettem a ház bebetonozott régi kő alapját. Ez az egyik bevett felújítási új módszer Moldvába, nem tudom, hogy mennyire jó, de csúfnak csúf legalább. Bemenve a házba kellemes meglepetés ért. A ház tényleg érintetlen a 90 éves néni halála óta, még ilyennel nem tankoztam Moldvába a 14 év alatt. Még egy családi fotót is találtunk a falon eredeti állapotban Kádár Antallal a ház néhai építőjével és családjával. A képen látható egyik kislány volt a néni, aki utalójára lakott a házban, sajnos nem tudtuk beazonosítani a fotó alapján.

Az is érdekes, hogy én már sokszor jártam Andrásnál, de még egyszer sem jutott eszébe senkinek, hogy átmenjünk a patakon és megnézzük az üres házecskát.