A tavaly Portugáliában barangolva tiszta véletlenül bementünk egy településre, mivel már este volt, rápillantottam a térképre, hogy van e kemping ott. Azt jó tudni, hogy Portugáliában rengeteg a kemping, szinte minden településen van, ahol legálabb egy látványosság van, de nem csak.
Miután leparkoltuk a kis lakókocsinkat, megnéztem a Google-en, mit lehetne megnézni ebben a kis városkában. Azt láttam, mikor végigmentünk rajta, hogy a bikaviadaloknak nagy hagyományai vannak itt, mert minden plakát és felírat ezt tanúsította az utcákon.
Viszont a Google kidobott egy másik érdekességet is, ami engem, mint fényképészt, nagyon vonzott, éspediglen hogy ott van egy akkor még számomra ismeretlen fotós emlékháza a Carlos Relvas stúdió ház.
Egy kalandos életű földbirtokos torreádor, aki többek közt a portugál fotográfia úttörői közé tartozik.
Teljes nevén Carlos Augusto de Mascarenhas Relvas de Campos (1838-1889).
Másnap bementünk megnézni a házat, hát meglépetés akkora volt , hogy szinte hasra estem. Egy kis akármilyen műteremre számítottam, de amit találtunk, az Portugália egyik legszebb, ha nem Európa egyik legszebb napfény műterme volt. Szépen helyreállítva. Gyönyörű volt.
A vasszerkezetű épület felső szintje teljes üveg volt, a fémszerkezetét a Párizsi Gustave Eiffel művekben gyártották, egy palotának kinéző hatalmas gyönyörű műterem.
Hát mindre számítottam csak erre nem.
Bementünk és kaptunk egy nagyon profi idegenvezetőt, aki tudta, hogy miről beszél.
Bemutatta a házat, a gyűjteményt, a műtermet, az úriember életét pedig egy modern vetítő teremben, modern videó intermédiás módszerrel maga Carlos Relvas mesélte el.
Egyszóval lenyűgöző volt, hogy ez a kis Portugál városka mennyire profin tudta bemutatni és emléket állítani egy volt honfitársuknak. Egy kis 6000 lélekszámú településről beszélünk, itt megtudták csinálni, nálunk a jóval nagyobb települések sem képesek erre.
Na de ha már itt tarunk, egy pár szót hadd írjak az úriemberről is, aki ránk hagyta ezt a gyönyörűséget.
Golegãban született 1838-ban. Egy nagyon gazdag földesúr fiaként nőtt fel, magántanárok tanították francia nyelven. Miután megjárta Párizst és megnősült, ha jól értettem a felesége a portugál királyi orvos lánya volt.
1876-ban felépítette ezt a pazar műtermet, és a kor legmodernebb fényképészeti eszközeit vásárolta meg hozzá. Megpróbálta kivinni az utcára is a fotógépet, ami annak idején nem is volt egyszerű, az emberek féltek tőle, fotóriportokat készített az egyszerű vidéki emberkékről. Több díjat is nyert akkortájt az európai fotókiállításokon Bécsben , Madridban és még Philadelphiában is.
A fotókon a kecskeszakállas úriember Carlos Revals és családja.
A felesége hala után nagyon gyorsan újranősült, ebből kifolyólag az apja kitagadta, és át kellet költöznie a műtermében, aminek a felső napfény műterem egy részét besötétítette a helyhiány miatt.
Halála 1889-ben következett be egy lovasbaleset miatt, a legény nem csak lovas, torreádor, hanem mesterlövész és profi vívó is volt.
Halála után a műtermet a második felesége örökölte, aki utólag a városnak ajándékozta, de mivel hogy sok évig zárva volt, a fabútorokat és burkolatot elkezdte felemészteni a szú és egyebek, az idegenvezetőnk szerint nagyon költséges volt helyrealítani.
Még egy érdekesség a házzal kapcsolatban, egy alagút vezetett át a műteremből a bikaviadal arénában, az aréna ma már nincs meg, az alagút viszont fotókiállításoknak ad otthont, bárki jelentkezhet, csak ki kell várja sorát. Bent nem lehet fényképezni, azt nem engedték, de egy pár képeslappal, amit az úriember kepeiből készítettek, meg a külső képekkel, talán sikerül bemutatni a hely szelemét.
És végezetül egy pár kép a városkáról is, mivelhogy délkörül fotózgattam szinte senki nincs a képeken rajtunk kívül.