Hogy mibe nem botlik bele az ember archiválás közben :)

Hát nem tudom, hogy is írjam meg ezt szebben, sehogy nem lehet. Vettem egy új nagylátószögű optikát. Elmentünk Lucámmal kipróbálni a Rétyi Nyírbe. December 30, +17 °C, hol borús, hol napfényes égbolt. Ez pont jó, gondoltam.
Egy pár napja próbálom rendszerezni a régi fotóimat. Vettem egy jó szkennert, és ahogy turkálok a dolgaim közt, a kezembe kerül egy régi üvegnegativokat tartalmazó doboz, amit anno bő 30 éve Andrássy Attila barátommal szedtünk össze a padlásukon.
Akkortájt vették a házat és felnéztünk a padlásra. Ott találtuk a kémény mellett, nagyon sok volt, össze voltak törve, ami épp volt, azt elhoztam. Vajon kik lehetnek rajta? A ház régi lakói, vagy fényképészé lehetett a ház régebben, semmit nem tudni, a Puskás Tivadar utcában, ahol találtuk, nem tudok régi fotóműhelyről.
Miközben ezen töprengek, több dolog is jár a fejemben. Az egyik Földenyi F. Lászlónak egy esszés kötetének címe, „Egy fénykép Berlinből" ami nem akar kiesni, valamiért beragadt, nem sok köze van ehhez . A másik pedig, vajon a most gyártott napi több millió képet is nézegeti majd valaki százegynéhány év múlva, vagy már annyi lesz belőlük, hogy a kutyát sem érdekli? Érdekes, mert minden kép egy időutazás ha úgy tetszik, egy kiragadt idődarab a múltból. Vajon kik lehetnek a képeken? Milyen lehetett a múltszázad elején az életük Sepsiszentgyörgyön?
Quimby, 2006
Mivelhogy az idén úgysem voltak Szent György Napok, és én itt épp szkennelem a múltat.
Íme, egy kis nosztalgia!
Egy vicc jut eszembe a Besenyői-tó partján sétálva. A fuldokló kikiált a tóból: halászok, halászok! És a partról jön a válasz: mi is, csak csendben!
Ez a horgász vicc járt a fejemben, miközben sétálgattam a kihalt Besenyői-tó partján az irgalmatlan sok szemét között. Nagyon rég nem jártam arra, a tegnap kimentem valami vízinövényt faszolni a frissen készített kacsaúsztatóba, de a tömérdek szemét, ami ott a parton volt, letaglózott.
Felmászik a háztetőre családostól. Kimegy a ház melletti dombra, belefut a szemétdombba, pedig kicsi falú ez a Szárazpatak, de nem is lenne igazi, ha nem lenne üres sörös doboz kupac rögtön az utca végén.
A tegnap átmentem Moldvába, több helységet is megjártam, egy filmhez gyűjtöttem anyagot. Ami meglepett, a nagy Corona vírus idején elég sok ember lődörög az utakon autóval, többek közt én is, mentségemre szóljon, a határidőnek nevezett úriember parancsára tettem.
Egy 2006-ban átadott modern épület, szinte minden benne van, amit legyártott valaha a Mercedes-Benz. Ha van nálad elégendő pénz, mikor kijössz, akár vehetsz is egy autót, ugyanis a kijárat a bemutatótermen is keresztül visz.
A jegyek ára 10 euró, 14 éves korig ingyenes.
Nekem „középföldinek” nagyon érdekes volt, meg sajnáltam is a helyenként még élő állatokat, de aki arra jár, annak szerintem kötelező bemenni.
Lisszaboni ócskapiac-Mercado de Santa Clara, 2019.

Nos, ideje szembenézni a tényekkel, és hogy mit is kreált „egy túlfűtött pap” Dirtónak.
Sokan csodálkoznak, hogy miért ragadtam billentyűzetet, hisz én se jobboldali, se baloldali, se semmilyen nem vagyok. Hát nem, mert ez a jobb-bal-közép a 21. században már meghaladott, a politikai pártok is csak az emberek manipulálásának kedvéért használják, ők sem hisznek benne.

2020 © maslatoszog.info